A legtöbb természeti népnél létezett, és létezik a mai napig is a sámánizmus. Ez nem a mai értelemben vett vallást jelenti, sokkal inkább egy életszemlélet, egy látásmód. A természettel való együttélést.

Filozófiája szerint: Minden egy, minden él, és minden mindennel kommunikál!

 

Legfontosabb eszköze a dob, ami minden sámánszertartás elmaradhatatlan része, a tűz mellett. Más olvasatban a sámán lova, amin utazik. A sámán lova parazsat eszik, tehát meg kell feszíteni a dobon lévő bőrt a tűz mellett. Az így kiadott monoton ritmusos ütögetéssel kerül egy másik tudatállapotban a sámán. Ha van rajta ábrázolás, az bizonyos jelentéssel bír a használója számára.

Alakja a régi időkben tojás formájú a leletek alapján. Napjainkban inkább a kör formát részesítik előnyben. Mi is ezt használjuk, és árusítjuk. Kerete fából készül. A rajta lévő bőr fajtája változhat, de nagyrészt praktikussági szempontok miatt kecskebőrből készül. A belső merevítők utakat szimbolizálnak. Ez is készülhet fából vagy bőrből is. Fémet ritkán alkalmaznak, de lehetséges. A rajta lévő rojtok, csörgők védelmet adnak a gonosz szellemek ellen. Földrajzi tájegységenként változik a dob formája és mérete is.

 

A dobütések ritmusa és frekvenciája nagymértékben elősegíti a sámán révülését. Tudományos mérések alapján théta agyhullámokkal megegyező rezgéseket hoz létre. Ez másodpercenként 4-8 rezgésszám. Ez nagymértékben elősegíti a transzállapotot, és a látomások létrejöttét.

Vannak üres, rajzolat nélküli dobok is, de a sámándobok többsége rajzokkal díszitett. A dob mezőkre osztható. Alsó, középső, felső világ. Az ábrázolásokban szinte mindig megjelenik a Nap – Hold szimbólumok valamilyen formája, vagy erőállatok képei. Ezekről majd egy másik cikkben írok. Az összkép a sámánizmus világképét mutatja.
A kereszt alakú rajzolatok is sokszor megjelennek. Ezt őseink körosztónak hívták. A kör alakú dobot 4 részre osztva, megkapjuk a négyes szám misztikáját. Az anyag száma, tehát a fizikai világ. Benne a négy elem, ami egy kerek egészet alkot. A vízszintes vonal alatti rész az alsó világot szimbolizálja, ahova a sámán leutazik, hogy felvegye a harcot a gonosz erőkkel. Pl. lélekrészek visszaszerzése. Ahogy a magyar hagyományban megmaradt: Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!

A vonal feletti pedig a felsőt, ahova előtte megy erőt gyűjteni. A mi világunk a kettő között helyezkedik el. A függőleges vonal pedig maga a Világfa, az út. A táltos paripa, ami elviszi mindkét helyre és épségben vissza is hozza, hogy a megszerzett tudását a középső világban tudja alkalmazni. Fehérlófia népmese tartozik ide. Az égbolton a Pegasus csillagképben jelenik meg, ami a magyar táltos paripa megfelelője. Az táltosló az összekötő az Isteni és emberi minőség között. Ő hozza le az Isteni tudást. A beavató mesékben a legkisebb királyfi ismeri fel a táltoslovat, aki általában a szemétdombon van (mert kidobtuk az ősiségünket), és megkérdezi a királyfit: „Milyen gyorsan menjünk kis gazdám?”
– Gyorsan, mint a szél?
– Gyorsan, mint a villám?
– Olyan gyorsan, mint a gondolat?
A dob pedig a gondolat sebességével viszi a révületben lévő sámánt!

 

Tehát fontos, hogy a sámándobok rajzolatai nem pusztán dekorációk és nem is ötletszerűek, hanem tudatos ábrázolások. Így a sámánisztikus világképet és annak elemeit mutatják be.

 

Összegezve, a dobon amit égi hídnak is hívnak a sámán képes az égbe emelkedni majd ezzel az erővel felvértezve az alanti világba menni, ahol elvégzi a feladatát. A dob lényegében egy hangszer és egy mágikus eszköz is egyszerre. A zene, illetve a hang mágiája az, amely lehetővé teszi, hogy a sámán a legmagasabb égbe emelkedjen.

 

Ha pedig szeretnél egy saját dobot, amit magyar emberek készítettek, akkor itt a lehetőség:

Köszönettel: Piri Balázs

Fényes-Ég

Elérhetőségek:
Mobil: +36 30 690 5893

Vagy írj nekünk itt:

Social LikeBox & Feed plugin Powered By Weblizar