Egy átlagos ember az érzései rabja.

Nem uralja őket, hanem az érzései uralják őt!

Úgy tűnik, hogy az érzéseink nem szabályozhatók, mert ösztönösen hatnak. Az ember tehetetlenül nézi, hogy rángatják az érzelmei egyik végletből a másikba. Ha észreveszi, az még a jobbik eset. Nagyrészt csak utólag jön rá, hogy mi történt valójában. Pedig a fejlődés szempontjából döntő kérdés ez.

 

Az ember érzésvilága nemcsak szabályozható, hanem feltétlenül szabályozandó is.

Előbb-utóbb mindenki rákényszerül, hogy ezt felismerje. A folyamatos fel-le hullámzásokat csak így lehet megoldani. Ilyenkor mindenféle impulzusok sodorják az embert. Egyszer fent, egyszer lent. A boldogságot kívülről várja, és amikor megkapja, akkor nagyon boldognak érzi magát. De amikor nem kapja meg, akkor elindul az érzelmi hullámvasúton lefelé. Azt hiszi, hogy őt nem szeretik, és nem értékes. Pedig ez nem így van. Ez csak az Ő akkori érzése, és ez az érzés irányítja őt.

Amennyiben tudná uralni az érzelmeit, nem befolyásolná a környezete hangulatváltozása.

 

De hogy működik ez spirituális szemmel?

A folyamat a következő:

– Ér minket egy külső inger, impulzus. Lehet az egy mondat, egy szó, kép, vagy bármi más amire akkor odafigyelünk. Ahol a figyelem, ott az energia!

– Ez a külső impulzus kialakít bennünk egy gondolatot. Ebből a gondolatból pedig szinte azonnal kialakul egy érzés. Az egyén életében előzőleg tapasztalt dolgokból, és az előző életek lenyomataiból.

– Utána ez az érzés elkezd “dolgozni” az aurában, és körülötte. A valóságban ilyenkor létrehozunk egy elementált, egy gondolati lényt. Mivel hozzátettük az érzést is, ezért életet adtunk neki.

– Amennyiben ezt az érzést és gondolatot fenntartjuk hosszabb ideig, úgy erőt adunk neki. A mi energiánkból él. Minél hosszabb ideig fenntartjuk, (sokszor eszünkbe jut), annál jobban erősödik, és később visszahat ránk.

De mi a megoldás?

A folyamat viszonylag egyszerű, de kivitelezni kicsit bonyolultabb.

Aki irányítani akarja érzelmi világát, annak elsősorban függetlenítenie kell magát környezete hangulatváltozásaitól. Meg kell tanulnia gondolatainak teljes ellenőrzését, uralását.

 

A folyamat először csak kis eredményekkel jár, de később meghozza a gyümölcsét.

Ami kívülről, és belülről ér minket, azt vezessük át egy szűrőn. Ez a szűrő a számunkra negatív elemeket közömbösíti.

Ne reagálj azonnal egy helyzetre (ahogy szoktál), hanem figyelj oda, vedd észre, mi történik. Ezt az érzelmi kontrollt terjeszd ki mindenre. A részvét, és az aggódás egyike a legtiszteletreméltóbb tulajdonság, mivel a sokat átélt, sokat tapasztalt szellem fémjele. Mégsem helyes, ha hozzátartozóink bánatába mi magunk is belebetegszünk, mivel így saját bajunkkal az övéiket is tetézzük, és képtelenné válunk arra, hogy segítsünk rajtuk. A cél mindig az, hogy magunkon és másokon is segíteni tudjunk. Az operálandó páciens igazán rosszul járna az olyan sebészprofesszorral, aki a műtőasztal fölött rázokogna egy fájdalmas daganatra ahelyett, hogy eltávolítaná.

– Nagyon fontos, hogy soha ne aggódj!

– Amit jobbá tudsz tenni, azt tedd jobbá, amit nem, azt hagyd elmenni!

– Ne éltess olyan gondolatokat, érzéseket, amik nem visznek előre!

– Tanulj meg nemet mondani, azokra a dolgokra, amik segítik elő a fejlődésed. Így leszel nemes ember!

A negatív érzelmet, gondolatot felül lehet írni egy pozitívval.

Amit tegnap tettél, mondtál, gondoltál, az vagy ma. Amit ma teszel, mondasz, vagy gondolsz, pontosan az leszel holnap! (Buddha)

  

 

Amennyiben tetszett a cikk, és szeretnél látni hasonló tartalmakat, jelezd a Tetszik gomb megnyomásával a lenti panelen.

Személyes tanácsadásra, elemzésre is van lehetőség. Ebben az esetben írj üzenetet a lenti elérhetőségek panelen, ahol kérhetsz visszahívást is.

Köszönettel: Piri Balázs

Fényes-Ég

Elérhetőségek:
Mobil: +36 30 690 5893

Vagy írj nekünk itt:

Social LikeBox & Feed plugin Powered By Weblizar