A hindu jógikat, akik a ránk maradt könyveket írták, nem érdekelte különösebben a test fiziológiai és anatómiai sajátossága, hanem meditálással és a kundalini felébresztésével voltak elfoglalva azért, hogy tudatukat magasabb szintekre emeljék.
A kundalinit istennőnek írják le, aki a villámhoz hasonlóan fénylik, és aki a gyökér-csakrában alszik, kígyóként három és félszer van feltekeredve, miközben fejével elzárja a szushumna bejáratát.
A jógik célja a kundalini alvó részének felébresztése, és azt követően a szushumná csatornán való fokozatos felemelkedésének előidézése. Erre a célra többféle módszert írtak elő, beleértve az akarat használatát, különleges légzési módszereket, mantrákat, különféle pózokat és mozdulatokat.

A gerincoszlop hosszában, halad végig a kundalini, ahol a 7 királycsakra található. Végső célja koronacsakrán való kilépés. Ez a megvilágosodás állapota. 

A folyamat kezdetén erős szédülést, feszítő érzést érezhetünk. Rendkívül megnő az érzékenységünk, és megismerhetjük saját természetünket.

Amikor elérjük a valódi tisztánlátást, márpedig idővel ez bekövetkezik, az még nem annyira fontos, mint a magasabb szintű tudatosságra ébredő tudat. Mert ez a kígyóerőnek a valódi célja. Mindez rendkívüli ösztönöket kíván, tiszta tudást, amit még nem torzított el a személyes elfogultság.

 

 

 

 

 

 

Köszönettel: Piri Balázs
Fényes-Ég