A meditáció az a jól bevált út, amelyen eljutunk önmagunkhoz; „felszabadult ébrenlét”, a létezés észlelése; a pillanatnyi helyzet észlelése és eggyé válás vele; feloldódás a tapasztalatban; a cselekvés és a cselekvő eggyé válik, feloldódik a teljes jelenlétben, az örökkévalóságban, az elme teljes letétele.

A meditáció alkotórészei:

  • Korlátlan figyelem és a létező észlelése, vagy egy adott objektumra. (ekagra) A megfigyelő része annak, amit megfigyel. Ha már eggyé válunk az észleléssel, nincs szükségünk arra, hogy szavakkal bármit is kifejezzünk.

  • Mindenre és semmire sem koncentrálni. Figyelmed tartsd a végtelenségen. A koncentrált nyitottság elvezet önmagunk középpontjához, és átemel az értelmen, amely már nem tud megragadni. Az igazi koncentráció azt jelenti, hogy tudatunkat minden létező közép-pontjába irányítjuk, és eggyé válunk vele.

  • Tudatosan lélegezni és létezni. Komolyan venni a koncentrációt, de amellett örülni a létezésnek. Minden görcsös igyekezet nélkül könnyedén és örömtelin hagyni, hogy megtörténjenek a dolgok.

Tudatos jelenlétben:

  • Fegyelem és következetesség

  • Tanítói és tanulói öntudat

  • Nyitottság, elengedettség, feloldódás, éberség, öröm

  • Nyugalom, szeretet – a létezés ritmusán át felismerni önmagunkat, mint az egész részét.

Ezen a ponton nem nélkülözhető az élő mester megtalálása.

Az egónak ellensége a meditáció, mert az ő halálát jelentheti, így akadályokat gördít annak útjába. A meditáció a létezés észlelése, a létezéssel együtt létezés. Nem az a fontos, amit én teszek, hanem az, ahogyan teszem – akárcsak az életben.

A meditáció szeretetteljes kapcsolat az egész teremtéssel, út a lét középpontjába, egészen Istenig.
Meditáció során mindent elengedünk, mígnem csak a létezés marad.

 

forrás: Dr. Őrlős Gábor

 

 

Köszönettel: Piri Balázs

Fényes-Ég