A szem a lélek tükre. Szemmel nemcsak látunk, beengedünk érzéseket, benyomásokat, hanem kiengedünk hangulatokat, érzéseket. A szem leggyakoribb panasza a távol és rövidlátás. A rövidlátás többnyire fiatalkori betegség, míg a távollátás inkább időskori. Ez a megállapítás szinte magáért beszél. A fiatalabb nemzedék még nem elég körültekintő, hiányzik a széleslátása, csak magával van elfoglalva. Az idősebb ember eltávolodik a mától, egyre inkább a múltnak él, jobban emlékszik a múltra, mint a tegnapi eseményekre.

A rövidlátás szűklátókörűségre utal, önmagunkkal való foglalatoskodásra. Arra kényszerít, hogy nézzünk körül jobban a világban, mert nem csak mi létezünk. A probléma megoldódik, ha az egyén hajlandó beilleszkedni a társadalomba, észrevenni összetettségét, elfoglalni helyét abban.

A távollátó mindenre figyel, csak szűk környezetére és önmagára nem. Elhanyagolja környezetét. Globális látó szeretne lenni, a világ megismerője, de a világ eltávolodik tőle, mert énje nem ugyanazt takarja, mint tervei.

Kancsalság: egyoldalú világnézet, nem beleérzés a dolgokba.

Szürke hályog: A dolgok éleslátásának irányításának elvesztése. Egyfajta védekező reakció, hogy külső környezetünk, ne bánthassa lelkünket. Szégyenérzet, titkos félelmek, lelki megrázkódtatás.

Zöld hályog: Elfojtott fájdalmak, pszichikai nyomás. A látótér beszűkül, súlyos esetben csőlátás alakulhat ki. Jelzi az elfojtott érzéseket és indulatokat. A környezetünkből csak egy nekünk tetsző részt látunk.

 

Köszönettel: Piri Balázs

Fényes-Ég