Jurij Sejkin orosz etnomuzikológus megfigyelést tett több évtizedes tapasztalatai alapján a paleoázsiai népek sámánénekeivel kapcsolatban. Amint azt Jakutszkban egy konferencián (2000. aug. 17-23.) kifejtette, a sámánének egyik ismérve a hangadás emfatikus jellege. A csukcsok és korjákok nyelvében a tudós, gyógyító – vagyis a sámán szó hangalakja összefüggésben van az ének, zene fogalmát jelölő szavakkal, vagyis a paleoázsiai népeknél a sámán tulajdonképpen a „mágikus éneket éneklő” ember jelentéskörrel azonosítható. Ezek a nyelvi tények ismét a sámánizmus előtörténetéhez visznek vissza, vagyis az ének keletkezése és a sámán gyógyítás feltehetően együtt alakult ki valamikor nagyon régen.

 

A dobolás elősegíti a transzállapot előidézését és az ún. utazás-élmény bekövetkezését. A dob kézbevétele a sámán számára is azt jelenti, hogy összpontosítania kell a soron következő feladatokra, a szellemek megidézésére, majd pedig a gyógyításra. A dobolás egyfelől destabilizálja a mindennapi tudatot, másfelől pedig sietteti a megváltozott tudatállapot elérését. Noha még van kutatni való a dobolás és a ritmikus zajkeltés (pl. a különféle csörgők és éles hangú csöngők, például a dél-koreai sámánasszonyok szertartásain) biofizikai és lelki hatásainak felderítésében, annyi bizonyos, hogy a percenkénti 200-220-as ütés-sebesség jó hatással működik, az emberek könnyen és gyorsan érzékelik a tudatváltozást. Különösen az alacsony hullámú hangok ritmikus egymásutánja – a dobolás pedig ilyen.

 

Ez azért fontos, hogy megvizsgálják a sámándobolás hatását az emberekre. Az régen köztudott, hogy a dob hangja, de más ütőhangszerek által keltett zörejek is, néhány percen át hallgatva valamilyen furcsa megváltozott állapotba hozzák a tudatot. Az ütősök, különösen a dob hangját használták mindenfelé, hogy előidézzék és kísérjék a sámán transzot illetve a sámánutazást. A kutatók azt találták, hogy a dobolás nagy hatással van az emóciók/érzelmek alakulására és a gyógyítás során is jelentős fiziológiai hatást vált ki. Külön vizsgálták a sámándobolás és a hangulati változások összefüggéseit, valamint annak immunológiai hatását.

Mindenesetre kísérletileg bizonyítást nyert, hogy a dobolás monoton hangjának hatására az immunrendszer aktiválódik, melynek hatására megnőtt a kellemes jó érzés és csökkent a félelem vagy aggódás érzése az emberekben. Hasonló eredményre vezetett az endorfinok vizsgálata, amelynek során kiderült az emberi test bizonyos helyzetekben előállít egy olyan anyagot, melynek hatására az egyén határtalan megkönnyebbülést érez, nem érzi a fáradságot és öröm tölti el, s mindez bekövetkezhet eksztatikus tánc vagy erős ritmikus zene hatására. A zene és a transz kölcsön viszonyáról egyébként egy kitűnő monográfia is készült.

 

 

Köszönettel: Piri Balázs

Fényes-Ég