A táltos vagy sámándob rendkívül fontos és meghatározó szerepet játszik a révüléses szertartásokban.

Elengedhetetlen tartozéka a sikeres táltosrévülésnek, ugyanis a dobolás üteme megkönnyíti a koncentrálást. Ősi altáji legendák szerint az első táltos dobja a világfa ágából készült. “Amikor a sasőstől született első táltos felnőtt, Tengri egy ágat dobott le neki a világfáról, és utasította, hogy készítsen belőle dobot.” A dobhoz kötődő világfa jelképe a táltosrévülés egyik legfontosabb mozzanatát idézi fel, amikor a révülő táltos elindul a világfa törzsén felfelé, hogy feljusson Kök Tengri birodalmába.

Burját hagyományok szerint a táltosdob fájának kiválasztása szellemektől függ, akik a révülésen keresztül megüzenik a táltosnak, hogy milyen fajta fát válasszon dobja elkészítésére. A révülési szertartás egyik fontos része a dob “megelevenítése”. A szertartás kezdetén a táltos kumisszal, borral vagy sörrel meglocsolja a dob favázát és bőrfelületét. A dob “feléled” és a táltos hangján beszélni kezd: a faváz elmondja életét, amikor mint fa élt az erdőben. A bőr pedig elmeséli állatlétének (leggyakrabban szarvas vagy ló) legérdekesebb élményeit. Ezután a táltos beszélgetni kezd a dobbal, és kérdéseket tesz fel, amelyekre a dob a táltos hangján válaszol is. Itt jelképesen az ősi aranykor emléke idéződik fel, amikor nemcsak a táltos, hanem minden ember el tudott beszélgetni az állatokkal, növényekkel.

A táltosdobon rajzok is találhatók, amelyek felidézik a világfa hármas felépítésű jelrendszerét:

– Tengri égi világát, a nappal, a holddal és a csillagokkal a legfelső ágon

– a földi világot emberekkel, állatokkal

– a földalatti világot kígyókkal, gyíkokkal és békákkal

A táltosdob tehát a világmindenség kicsinyített mását jelképezi. A táltosdob legfontosabb szerepe azonban a révülés “repülési képességének” elősegítése. A révülő táltos “repülve” közlekedik az égi és a földalatti világban. Repülését táltos lóvá változtatott dobja biztosítja. A lovaskultúrájú népek ezért a táltosbobot táltosparipának is nevezik. Diószegi Vilmos szerint a magyar népi kultúrában szintén kirajzolódik egy természetfeletti erővel rendelkező dob körvonala.

Ez a dob a táltosok, javasok tulajdona, amelyet kétféleképpen lehet használni:

– vagy megidézik vele a természetfeletti lényeket

– vagy a segítségével repülve közlekednek

A dob alkalmazásának célja hármas: betegeket gyógyítanak, ismeretlen jövendő eseményeket tudnak meg, illetve “kötnek és oldanak” a segítségével. Népi kultúránkban egy sajátos “lódob” képzetnek az emléke is fennmaradt. Az egyik Szatmár megyei találós kérdés ugyanis így hangzik: “nekem olyan kis lovam van, amely minden házba benyerít”. A talány megfejtése:  dob. A különös, természetfeletti ló – nemcsak a dobbal, hanem a táltossal kapcsolatban is – általános a magyar néphitben. Táltosaink “közlekedési eszköze” a népmeséinkből ismeretes táltos ló. A mai magyar köznyelvben a táltos szó már különleges képességű lovat jelent. A táltos ló dobjához fűződő képzetek a kárpát-medencei magyarság körében mindenütt ismeretesek. Ugyanis ismerik Erdélyben, a Felvidéken, mint az Alföldön, tehát etnikus jelenség. A táltoshitű, lovaskultúrájú népek a dobot a táltos hátaslovának tekintik.

forrás: Cey-Bert Róbert: Hun-Magyar ősvallás

Köszönettel: Piri Balázs

Fényes-Ég